Kirándulás – Természetjárás

A természetjárás során az emberek kiszakadnak dolgos környezetükből, és a természetes környezetben töltik el idejüket. Ennek leggyakoribb módja a gyalogos kirándulások.

A társadalom egyik fontos célja az, hogy természeti környezetünket megóvjuk, ezért a természetjárás fontos része, hogy a fiatalok, illetve a természetbe vágyók tudják, hogyan őrizzék meg a természetes állapotot, hogyan zavarják meg legkevésbé azt; ne szemeteljenek vagy ne gyújtsanak tüzet erre nem alkalmas helyeken.

Nagytarcsa Tájrajza, élővilága

A Pesti-síkság és a Gödöllői-dombság találkozásánál a Szilas-patak völgyében fekszik a község. Földrajzi fekvése: északi szélesség 47°31′ 33″ és keleti hosszúság 19°17′ 32″ (az evangélikus templomnál). Felszíne változatos, mert a sík és a dombos-lankás vidék egyaránt megtalálható. Tengerszint feletti magassága 167-241 méter között van. Talaja futóhomok, lösz, löszös homok és ártéri üledék.

A Duna tízezer évvel ezelőtti tevékenysége alakította községünk felszínének mai arculatát, amikor is a Duna a Visegrádi-szoroson átfolyva az Alföld felé, Váctól délkeleti irányba tartott. Hordalékát, a durva folyami homokot Kerepes-Nagytarcsa-Pécel vonalában rakta le. Ezért a mai dombság tetején, a lejtők oldalában 8-15 m vastag lösztakaró és néhol futóhomok keletkezett. Ez utóbbit már régebb idő óta az elődök erdővel megkötötték. A környezetünket szemlélve, a táj szépségeiben gyönyörködve ritkán veszünk tudomást a talajról, főleg a termőtalajról. Pedig a talaj éppen úgy, mint a domborzat, a víz, a légkör, a növény- és állatvilág a táj arculatának fontos alakítója és tényezője.

Itt a Gödöllői-dombság peremén, az erdőségiből a mezőségibe átmenő talaj nyúlik be a Pesti-síkságra. A táj mai arculatát a Szilas-patak alakította, amely – ma már az eredeti medertől kissé nyugatra kiépített csatornában – széles völgyben folyik, és észak-déli irányban kb. 2,5 km hosszan kettészeli a község területét. Vize a 16. és a 19. században vízimalmot hajtott. Keletről a Szilas-patakba ömlenek az Öregszőlők alatti forrásból folyó és a Berdó nevű domb, valamint az Újhegy között eredő mellékpatakok, amelyeknek 1864-ben Csincsa volt a közös neve. A domb oldalában eredő források mély árkot vájtak a völgybe. A patakmedrek nagy esőzés alkalmával gyorsan megtelnek és kiöntenek. Az 1957-es árvíz volt eddig a legnevezetesebb. Ilyenkor a Szilas-patak hozama 20 m3 volt másodpercenként.

A község éghajlatára a mérsékelt szárazföldi jellemvonások érvényesek. Az időjárás általában megegyezik Budapestével. Leggyakoribb az északnyugati szél. A legtöbb esőt a nyugati szelek hozzák. A csapadék évi átlaga 550-600 mm. Az éves napfényes órák száma kb. 2000.

A természetes növénytakaró változatos. A Berdó inkább a ritkán fás ligethez hasonlít. A kevés, mesterségesen telepített erdőben megtalálható az akác, a jegenyenyárfa, az erdei fenyő. A vizenyős réteken van fűzfa, kanadai nyár (topolya), nád és sás. A patak mentén sok a bokor és a cserje. A rétek növényfajokban gazdagok. A pázsitfüvek és a tarkavirágú növények, köztük a védett kosborfélék, többek között az Orális laxiflora ssp. palustris, amely mocsári kosbor. Vagy a Dactylorhiza incarnate, a hússzínű ujjaskosbor. Impozáns megjelenésű növény. Kora nyári, dús virágzatú fürtjei vannak.

Az állatvilág is gazdag, bár a 20. század első felében még gazdagabb volt. Még ma is megtalálható számtalan ragadozó emlősállat, és a környező nagy erdőkből idetéved az őz és a vaddisznó is. Az 1930-as években a gödöllői vadásztársaságok nagy körvadászatokat rendeztek, s így munkát kapott több nagytarcsai lakos is mint hajtó. A község területén a madarak közül az állandóan itt fészkelők, a pacsirta, a harkály gyönyörködtetnek, de az átvonuló vadlibák is megjelennek, mint ahogy a ragadozók: a kuvik, a héja is. A vízben és környékén a békák és a homoki gyíkok gyakoriak. A rovarvilágot növényzeti szinten számtalan pillangó, a díszes medvelepke, a sávos szövőlepke, valamint az ízeltlábúak közül a hollóbogár, a magyar kutyatejcincér képviseli. A talajszinten élő ízeltlábúak közül a homoktúró ganéjbogarat és a homoki bűzbogarat említhetjük meg. A legelőkön sok a gyalogcincér.

 A környéken sokszor szemetelnek, szemeteszsákok, sittkupac, vegyszerek vannak kiszórva a határ különböző pontjain, ami ellen ki kell találni valami megoldást. Javaslatokat a tarcsavilag@gmail.com címre várunk.

Aki szeretné jobban megismerni környezetét, jöjjön el velünk kirándulni. Évente 6-8 alkalommal rendezünk túrákat Nagytarcsa határaiban. Bővebben itt: TARCSA TÚRA

Természetbe vágyóknak ajánljuk még:
Geocaching
Terepkerékpározás
Lovaglás

Oszd meg a cikket ismerőseiddel: